Miért álmodunk olyan sokat és olyan intenzíven a világjárvány alatt?

A világjárvány ideje alatt a napok egyre monotonabbakká válnak, mintha csapdába estünk volna az idő körforgásában, amelyben összemosódik a munkavégzés tere a magánéletünk terével, a nappalok az éjszakákkal, az álom az ébrenléttel.

Miközben folyamatosan érkeznek a kétségbeejtő hírek szerte a világból, és emiatt kialakul bennünk a szorongás és bizonytalanság érzése, mindenki a saját erejéből próbál megbirkózni az emésztő negatív tapasztalatokkal. A közösségi médiában mindenütt ajánlott módszerek – az olvasás, testmozgás a nappaliban és a főzés – egyre inkább olyan módszereknek tűnnek, amelyekkel csak megtévesztjük magunkat.

Albert Camus Pestis című regénye rendkívül divatossá vált, sokan lelkiismeretesen fekvőtámaszoznak és guggolnak, és mindenféle improvizált sporteszközöket használnak. Sok időt töltünk a konyhában, mert az most trendi, és meg lehet osztani a képeket az Instagramon. Az otthoni tanítás iránti kezdeti lelkesedés lassan alábbhagy, ahogy a családdal töltött idő miatt érzett öröm is, és az „oktató jellegű tevékenységek” kifejezés egyre inkább sérti a fiatal anyukák fülét.

Nem tudjuk azt hazudni maguknak, hogy az otthon töltött idő egy hosszú vakáció, amelynek során összefonódik egymással a munka, a kreativitás és a pihenés, és egyre inkább érezzük börtönnek a saját otthonunkat. Ez az érzés csak még több szorongást okoz, amely gyakran ellenséges viselkedés, harag, fizikai és mentális fáradtság révén nyilvánul meg. A szorongás pedig nem csak a nappalokat határozza meg, de az éjszakákat is, mert beszivárog az álmainkba is.

Ebben a periódusban az emberek világszerte különös jelenségre lettek figyelmesek az álmaikkal kapcsolatban. Megfigyelték, hogy sokkal többet, vagy legalábbis sokkal intenzívebben álmodnak. Sokan számoltak be rendkívül életszerű, érzelmileg túlfűtött álmokról. Létezik egy weboldal is (idreamofcovid.com), ahol az emberek a világ minden tájáról megoszthatják az álmaikat ebben a periódusban.

Ahogy arról Robert Bosnak pszichoanalitikus, az International Association for the Study of Dreams korábbi elnöke is beszámolt, globális jelenségről van szó. A kérdés már csak az, vajon valóban többet álmodnak az emberek, vagy egyszerűen jobban fel tudják idézni az álmokat. Egy, a sleephelp.org által nemrégiben kezdeményezett tanulmány, amelyben 1000 felnőtt vett részt, kimutatta, hogy a résztvevők 22%-a számolt be arról, hogy rosszabbul alszik a világjárvány miatt.

Az állandó feszültség és stressz befolyásolja az alvás minőségét, és elmosódik a határ álom és ébrenlét között. Ez lehet az egyik oka annak, hogy az álmok intenzívebbek, élénkebbek. Ugyanakkor ez a kollektív tapasztalat traumás jellegű. Az álom egyik fontos funkciója pedig éppen az, hogy segítsen pszichésen feldolgozni a potenciálisan traumatikus élményeket.

Az álom egy tudattalan pszichés folyamat, amelynek az a szerepe, hogy segítsen feldolgozni egy érzelmi szempontból jelentős tapasztalatot. Van egy nyilvánvaló képi tartalma, és egy rejtett jelentése, amely valamilyen mélyebb összefüggésre világít rá. Mivel az elmúlt időszakban az egész emberiséget a koronavírussal kapcsolatos tapasztalatok érték, a vírus természetesen sokak álmának vált a részévé. Ez a közös elem. Az álom jelentése és értelmezése azonban különbözik az egyes személyek saját pszichés tapasztalatainak függvényében.

Spontaneitás és álom a pszichoterápiában

Freud szerint: „Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető.” Ez az út vezet el mindahhoz, ami elfeledve bennünk rejtőzik. Az álom a tudattalan tapasztalat álcázott megjelenése, de ugyanakkor utat is nyit ennek megismeréséhez. Sajátosan jellemző rá, hogy összesűríti a mindennapok tapasztalatait a legtávolabbi múlt elemeivel. Így az álom nyilvánvaló tartalma, amelyben megjelenik a jelenlegi külső valóság egy eleme, például a koronavírus, szubjektív jelentést kap, amelynek gyökerei mélyen az egyén pszichéjében találhatók. Az álmodás képessége a szubjektív tapasztalatok feldolgozására való törekvést jelenti, ez az egyik módja annak, hogy megbirkózzunk a külső és belső világból származó feszültségekkel.

Az embernek szüksége van az álomra, hogy elviselje a valóságot, mondta Freud. És azt a külső valóságot, amit ezekben a napokban tapasztalunk, nehéz elviselni. Ez alapján úgy is felfoghatjuk az álmot, mint a saját mentális egészségünk őrét, a mentális higiénia egy eszközét. Még a rémálmot is felfoghatjuk így, különösen akkor, ha sikerül felismernünk a szorongással teli tartalom mögötti jelentést.

Sok mindenre fogunk emlékezni ezzel a világjárvánnyal kapcsolatban. De mit jelent ez a kollektív tapasztalat az egyes egyének számára? Egyesek talán úgy fognak emlékezni erre az időszakra, mint a gyakori és intenzív álmok periódusára, és nagyobb figyelemmel, elszántsággal vizsgálják majd a saját belső világukat. Számukra nagy segítséget jelenthet Sigmund Freud Álomfejtés című könyve ebben a nehéz időszakban.

forrás: https://filantropikum.com/miert-almodunk-olyan-sokat-es-olyan-intenziven-a-vilagjarvany-alatt/

Hét év szerencse vár, ha kedvelés és a “BÉKE” beírása után gördítesz lejjebb!

Ha hiszel a angyalokban, és abban, hogy igenis léteznek és mindig körülöttünk vannak segítő szándékukkal, oszd meg ezt a cikket!